Tíz éve épít hidat a fiatalok között a terézvárosi és a zadari diákcsereprogram, a CHAT projekt. Az idei találkozón a résztvevők együtt hajóztak a Dunakanyarban, bejárták Budapest és környéke nevezetességeit, és közben megtapasztalták azt is, hogy egy ilyen hét sokkal többet ad a nyelvgyakorlásnál: nyitottságot, közös élményeket és életre szóló barátságokat.
Horvátországi testvérvárosunkból, Zadarból érkeztek egy hétre felső tagozatos diákok Terézvárosba, hogy a Két Tannyelvű Általános Iskola tanulóival közösen vegyenek részt a már hagyományosnak számító CHAT projektben. A program idén jubileumhoz érkezett el, már tízedik alkalommal valósul meg, lényege, hogy a fiatalok egy héten át közösen fedezik fel egymás országát, kultúráját és mindennapjait, miközben végig angolul kommunikálnak.
Angolóra a Duna-parton
A május 16. és 22. között zajló program idén is az önkormányzat finanszírozásával valósult meg, a helyszín pedig a dunabogdányi üdülő volt. A horvát diákok már az első napon közös sétára indultak a Duna-parton. A hét során pólófestés, kreatív nyelvi játékok, vetélkedők, sportprogramok és workshopok segítették az ismerkedést. A táborozók Budapest és környéke számos nevezetességét is bejárták. Angol nyelvű idegenvezetésen ismerkedtek meg a gödöllői királyi kastéllyal és a visegrádi Királyi Palotával, hajókiránduláson fedezték fel a Dunakanyart, ellátogattak az Illúziók Múzeumába, a Szamos Csokoládé Múzeumba, a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, valamint a Hősök terére is. A budapesti programok között szerepelt a két tannyelvű általános iskola meglátogatása, a Parlament angol nyelvű bejárása, a Budai Vár felfedezése és egy szentendrei városnézés is.
Több mint egy projekt
A hét egyik kiemelt eseménye az Eötvös10-ben tartott önkormányzati fogadás volt, ahol a résztvevőket Soproni Tamás polgármester köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy az önkormányzat örömmel támogat minden olyan kezdeményezést, amely összehozza a fiatalokat, segíti az angol nyelv gyakorlását, és lehetőséget teremt arra, hogy a diákok megismerjék egymás országát, kultúráját és mindennapjait. A zadari csoportot vezető pedagógus, Zorka Bebic Tokic szerint a program már régen túlnőtt egy egyszerű diákcserén.
Úgy fogalmazott: minél hosszabb ideje vesz részt benne, annál inkább megtiszteltetésnek érzi, hogy képviselheti iskoláját, városát és országát ebben a közös történetben: „A projekt valójában gondolatok, tapasztalatok és nézőpontok cseréje. A diákok új kultúrákat, nyelveket és gondolkodásmódokat ismernek meg, miközben megtanulják azt is, hogy a különbségek nem akadályok, hanem lehetőségek. Ezek az élmények nyitottabbá és toleránsabbá teszik őket, és segítenek lebontani az előítéleteket. Őszintén hiszek abban, hogy amit immár 10 éve együtt építünk, az több mint egy projekt – tartós kapcsolat városok, iskolák és emberek között.”
„Rájöttünk, mennyi közös van bennünk”
Hasonlóan látta a program jelentőségét a zadari diákok egyik képviselője, Marieta Petani is. Elmondta, hogy a csereprogram számára sokkal több volt egy iskolai feladatnál: lehetőséget adott arra, hogy más kultúrákat ismerjen meg, új barátságokat kössön, és felejthetetlen emlékeket szerezzen. Köszönetet mondott a szervezőknek és a pedagógusoknak, akik lehetővé tették, hogy a résztvevők egymástól is tanuljanak. A horvát diák szerint különösen fontos felismerés volt számukra, hogy bár különböző országokból érkeztek, valójában sokkal több bennük a közös, mint azt előzetesen gondolták.
A magyar diákok nevében Hideg Auróra mondott köszönetet. Úgy fogalmazott, hogy az egy hét jóval többet jelentett egyszerű programok sorozatánál: „Olyan emlékekkel gazdagodtunk, amelyeket még sokáig magunkkal viszünk. Rengeteg új dolgot tanultunk, új helyeket fedeztünk fel közösen, de a legfontosabb mégis az volt, hogy igazi barátságok születtek. Sok-sok történeteket osztottunk meg egymással, és olyan kapcsolatokat alakítottunk ki, amelyek biztos, hogy a program lezárulta után is megmaradnak.”
