Terézváros tele van ismert műemlékekkel, híres látnivalókkal, mi most azonban két rejtőzködő kiállítóhelyre látogattunk el. A Révay utcai Mögköllnézni Képestár, valamint az Aradi utcai Fotóbánya ugyan más-más témába vezet be minket, mégis közös bennük valami: megalkotóik a hivatásuk mellett lelkesedésből hoztak létre értéket, hogy megmutassák másoknak is a felfedezendőt, a szépet.
Nemcsak szabad, hanem „mögköllnézni”
Az Operához közeli földszinti lakás egyszerre irodaként és galériaként éli mindennapjait. A Mögköllnézni Képestárat bárki ingyen megtekintheti, csak egy előzetes telefonos időpont-egyeztetés szükséges hozzá.
Amikor a Révay utcai lakásgalériába toppanunk, olyan érzésünk támad, hogy az évtizedek gondosan ápolt ízlése már hosszú ideje vár érdeklődők befogadó tekintetére. Az előszoba, a két szoba és még a konyha falait, zegzugait is műalkotások válogatása díszíti. Azonban nem öncélú dekorációk ezek, egy kis kóstolót adnak a rendkívüliség szépségéből. Viszont ahhoz, hogy egy kiváló művész eredményei mások számára is elérhetők legyenek, elkél egy kiváló szervezőember is, ő pedig Kőrösi Ilona.
Ilona ügyvéd, és a családjával együtt negyven éve költözött Budapestre Szegedről. A fővárosba lakáscserével kerültek, a csere másik résztvevője pedig a KBK Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület tagja volt, aki már azon év decemberében meghívta a hölgyet a Fészek Művészklub Mikulás-ünnepségére. Ezzel indult a sztori, amely ma már ott tart, hogy Kőrösi Ilona egy a szakmabeliek által is ismert és elismert kiállítóteret gondoz. A kezdeti véletlennek köszönhetően ugyanis rögtön belekerült a grafikusok társaságába, eljárt az eseményeikre, hamar grafika- és festménybecsüsi képesítést szerzett amellett, hogy ügyvédként működött. Később a Magyar Karikatúra Szövetség alelnöke lett, de történetünk szempontjából még fontosabb, hogy az évek során egyre több szoros barátságot kötött művészekkel.
Ne vissza a fiókba!
Így került kapcsolatba Szunyoghy András grafikussal, akadémikussal, aki 2023-ban a vadászati-horgászati kiállításon, a FeHoVán rendezett egy tematikus tárlatot. Az esemény végeztével Ilona úgy gondolta, kár lenne, ha az alkotások mennének viszsza a fiókba. Gondolt egy merészet, és felvetette Andrásnak, hogy kirakná a rendezvényre szelektált grafikákat az akkor már több mint húsz éve Terézvárosban működő irodájában. „Régóta dédelgetett álmom volt egy galéria” – vallotta be a nyugdíjas ügyvéd, és még abban az évben megtartották a hivatalos megnyitót Vén Zoltán rézmetsző művész, a hely névadójának képeivel. A Mögköllnézni Képestár azóta bemutatta már Olexa József és Molnár Iscsu István grafikusművészek alkotásait is.
A teremben jelenleg egy rendhagyó szelekció, Kőrösi Ilona képes kínai úti beszámolója látható. Az utazás során készített fotóit, illetve emléktárgyait nem tervezte bemutatni, de végül rávette erre a galériát kedvelő és látogató baráti társasága. Hamarosan utaznak a poszterek az Agórába, a szegedi önkormányzati kulturális központba, és átadják a helyüket a Vonalak, formák párban című kiállításnak (erről lásd keretes írásunkat). Ilonának már a következő nagy ötlete is megvan: a „lovak” egy tematikus expó lesz, így egyszerre költözik majd be a falakra különböző művészek sokféle lova. „Jövök, megyek mindenhová, így támadnak az ötleteim. Csináljak bármit, csak az ne legyen középszerű, ez az életfilozófiám – magyarázta Ilona, akinek friss tervét a sümegi alkotótábor lovardái inspirálták. – Manapság sokkal kevesebb baráti társaság jön össze, de arra törekszem, hogy ennek a lehetőségét megszervezzem, hogy együtt lehessünk, egymásra figyeljünk.” Számára passzió a képtár, amit elsősorban egy szoros művészközösségnek alakított ki – de voltaképpen egyáltalán nem titkos, minden kíváncsi lélek számára nyitott, aki szintén fürkészi a nem mindennapit.
Belvárosi bányamanó
Igazi kincseket rejteget Terézváros egy kis szuterénje, méghozzá ásványkincseket. Az Aradi utcai Fotóbányában található magángyűjteményt bárki ingyen megtekintheti, és ha már ott jár, a varázslatos fotókon túl a bányászélet történeteivel is megismerkedhet.
Éppen ügyeletből érkezett dr. Erdei Antal kardiológus, belgyógyász, a Fotóbánya megteremtője és tulajdonosa, aki körbekalauzolt minket minimúzeumában. Az alagsori helyszín miatt lefelé menet még a középtermetűeknek is vigyázniuk kell a lépcsőn. Fejet behúzva juthatunk le a tényleges bejárathoz, amelyen belépve a pincehűvös, és a vitrinekbe, a kialakított műbarlang falakba rejtett ásványkincsek sora fogad minket. Ottlétünket bányászdalok kísérik, és mindezektől olyan érzésünk támad, hogy lemásztunk egy valódi tárna gyomrába. Vagy ha ez nem is jut eszünkbe, hamar elfelejtjük a közeli Andrássy utat és a város zaját.
A Fotóbánya létrejöttéhez negyvenöt év gyűjtőmunkája és némi véletlen kellett. A gyöngyösi kórházban dolgozott Erdei Antal, amikor néhány betegétől ajándékként kapott kisebb ásványdarabokat. A „leletek” a közeli gyöngyösoroszi bányából származtak. Ezzel a kardiológus számára olyan hobbi vette kezdetét, amely aztán több évtizedes elhivatottsággá nőtte ki magát. Bányászoktól kapott ajándékokból, börzék és online licitek, csereberék eredményéből állt össze a kiállítása. A világ minden tájáról találhatók itt általánosabb és különlegesebb ásványkincsek, de a történelmi Magyarország bányáinak termelései, a kvarc, a kalcit, a pirit, a szfalerit, a galenit, a fluorit, az antimonit és társai a leghangsúlyosabbak.
Fotó és bánya
Idővel Antal nemcsak gyűjtött, de belevágott kollekciójának makrófotózásába, képeit a gyöngyösi művelődési házban már kiállították. A képernyőn és az asztalon várakozó könyveiben a látogatók meg is tekinthetik ezeket. A Fotóbánya név nem véletlen: nemcsak csodálni, de fényképezni is lehet, ezáltal az esztétikai élmény aktív részévé válhatunk. Az eszközök, a fényképező, az objektívek és a mikroszkóp adottak a helyszínen, a lencsevégre kapható válogatás darabjai pedig igencsak fotogének. Olyan ásványtársulások vagy zárványok lelhetők fel makróvilágukban, hogy mélységeikbe veszve szinte kilépünk a saját univerzumunkból egy ismeretlen, ragyogóbb világba.
Itt az is jó helyen jár, aki inkább letűnt korokba szeretne elmerülni, hiszen Erdei Antal szerényen, mégis hatalmas ismerettel és szeretettel fordul a gyűjteménye, a bányászattörténet és a bányászélet felé. „Bányaszellem, sátán, kincs királya, / Mit adsz értem? / Mennyit adsz, ha szívemet tenéked / Eligérem?” – olvasta fel hangulatidézésként Petőfi Sándor Bányában című versének egy részletét. Majd megszólalt a falak rejtekéből a bányamanó is, aki a kardiológus által írt és narrált szöveggel üdvözölt minket. Mintha erre tévedt vándorok, küldetésre felesküdött kalandorok lennénk, kívánt nekünk „Jó szerencsét!” vizitünkhöz. Miközben az ametisztek lilás fényének és a „bolondok aranyának” csillogása között táncolt szemünk, a nyugdíjas orvos szívesen válaszolt kérdéseinkre. Régi bányászlegendák, -tragédiák elevenedtek meg ásványtani, kémiai és történelmi háttér-információkkal vegyítve.
Erdei Antal egyedül gondozza az Aradi utca kincseit, és mindig ő várja a betérőket is. Nemcsak a tündöklő kőzetek jelentik a magánkiállítás értékét, hanem az a tudás, hajlandóság és energia, aminek köszönhetően már három éve önerőből nyitva áll a Fotóbánya. „Van, aki vitorlázik, van, aki horgászik, én itt pihenek” – mondta Antal, aki általában az ügyeletei utánra időzíti a látogatható napokat, hogy azokban az órákban kikapcsolódhasson. Gyerekeknek, felnőtteknek, akár kisebb iskolás csoportoknak is izgalmas természettudományos és művészetterápiás élményt nyújthat a tárlat.
