„Kié a női test?” – hangzott el a provokatív kérdés az Ex Libris könyvtár családias hangulatú szobájában. Nem egy társadalomtudományi előadáson vagy közéleti vitaesten jártunk, hanem kötő- és horgolótűk adták a „háttérzenét” az egyértelműnek tűnő, de mégis összetett felvetéshez. Terézvárosi nők jönnek össze havonta egyszer, hogy a kézműves-foglalatosság örömét, az elveszett idők hangulatát kössék össze a női létet övező elvárások, akadályok és örömök megvitatásával.
A Mindennapi kötődéseink címet viselő foglalkozás nemcsak kötni vagy horgolni tanulásra ad lehetőséget, hanem egyfajta fonóházhangulatot teremt, némi modern csavarral. A minden hónap harmadik hetében tartott alkalmak során a résztvevők moderátor segítségével körbejárnak egy a nőket kiemelten érintő témát, miközben kezükben szorgosan pörögnek a tűk. A kötőkörnek a tavaly óta az Eötvös10-hez tartozó Ex Libris könyvtár ad helyet a Vörösmarty utcában – nem véletlenül, hiszen a program az önkormányzat támogatásával valósul meg, a kezdeményezés pedig Temesvári Szilvia részvételiségért felelős alpolgármestertől érkezett.
Február óta kötnek és kötődnek a zömmel terézvárosi hölgyek, de az alkalmak nem zártak, bármikor be lehet csatlakozni: a májusi találkozó kezdete előtt már többen fonallal a kezükben ültek, és ismerkedtek az újonnan érkezettekkel. Az összetétel vegyes mind az életkort, mind a kézműveskedésben eddig szerzett tapasztalatot tekintve, de a befogadó légkörnek köszönhetően mindenki otthon érezheti magát. Annak sem kell aggódnia, aki egyáltalán nem ért se a horgoláshoz, se a kötéshez, se a hímzéshez, mert számukra rendelkezésre áll önkéntes segítőként Lili, valamint a gyakorlott csoporttagok. Margit, a csapat korelnöke vallja, hogy bárki képes elsajátítani valamennyi technikát, az „csak elhatározás és gyakorlás kérdése”.
Megértő közösség
Mielőtt belevágnának a „munkába”, az estéket egymásra hangolással kezdik Biró Dorottya vezetésével, aki a kötőkör mediátora, és mindig az aktuális, előre meghirdetett témát vezeti fel. A mostani, a negyedik alkalom a női testről szólt. „Kié a női test?” – tette fel a kérdést Dorka, majd hozzátette: „Egy kis könnyed, konfliktusmentes téma.” A bemelegítés során mindenkinek a kezét egyfajta skálaként arra kellett használnia, hogy az elhangzott, a testképhez kapcsolódó mondatokra a többiekkel egy időben válaszoljon. Ezután kezdtek csak fogyni a gombolyagok. A még tanulókat is türelmesen megvárták, hogy az ujjaik belejöjjenek a végtelen körkörös mozgásba, majd elkezdődött a véleménycsere. Ez pedig mindig azzal indul, hogy Dorka összefoglalja a témába vágó kortárs szociológiai, antropológiai, gendertudományi ismereteket, irányokat, mintegy alapot adva a beszélgetéshez. Így volt ez most is, felvezette azt, hogy milyen társadalmi nyomás, elváráshalmaz nehezedik a nőkre a női testképpel kapcsolatban, majd teret adott bárkinek, aki szeretett volna felszólalni. Lassan indult be a beszélgetés, azonban egy-két személyes történet elhangzása után mindenki megnyílt, és őszintén beszélt a frusztrációiról vagy éppen a humorral megélt tapasztalatairól. Hiába ült egy körben majd egy tucat ismeretlen, hamar bensőséges, megértő közösséget teremtettek. Előkerült a csokis keksz, a nyolcvanas évek pamutszoknyái, a jókedv, és még néhány sor hurok is elkészült.
|
Mindennapi kötődéseink női kézműveskör Időpont: minden hónap harmadik hétfője |
