A kiegyezés korának nagy lépése volt a polgári házasság és anyakönyvezés bevezetése. Bár a döntést az Országgyűlés hozta meg, a törvényből Terézvárosban lett gyakorlat: itt köttetett az első polgári házasság százharminc évvel ezelőtt.
„1895. október elseje új dátum hazánk történetében. Megírhatnók mi ennek a napnak jelentőségét lendülettel, az öröm kitörő hangaival; lendület s hangulat indokolt volna s a helyzetnek megfelelő. Egy nagy hadjáratnak a végén ma foglalja el másodszor a nemzet ezt az ő földjét, inaugurálva (felavatva, felszentelve – a szerk.) az új ezer évet nagyot jelentő politikai tettet, méltóan az ősök nagyralátó politikai ösztöneihez, ahogy ezt a korszakot jelentőségesebben inaugurálni nem lehet. Ha ebben a pillanatban emelkedett hangulat fogna el bennünket, meg volna ez indokolva a nemzet egyik legnagyszerűbb hódításával, amely méltán sorakozik történelmünk legsarkalatosabb mozzanatai mellé.”
Felekezeti különbség nélkül
Hosszan és ilyen tirádákkal lelkendezett a Pesti Hírlap 1895. október 2-i száma. És ha második honfoglalásnak némileg túlzás is nevezni a történteket, de ekkor, Wekerle Sándor első kormányzása idején fogadták el a szabad vallásgyakorlásról szóló törvényt, és ekkor lett törvényileg bevett vallás a zsidóké is. Ezen az október elsejei napon léptek hatályba azok az 1894-ben elfogadott jogszabályok is, amelyek a házassági jogot, valamint az állami anyakönyveket foglalták törvénybe. Az állam innentől szabályozta pontosan a házasság intézményét, és ekkortól került az anyakönyvvezetés és a házasságkötés az állam hatáskörébe. A törvény három alapelvét Gróf Apponyi Albert fogalmazta meg: minden állampolgárra felekezeti különbség nélkül kiterjed; a polgári házasságkötés kötelező, házassági ügyekben az állam bíráskodik. Mindez az állam és az egyház szétválasztásának hosszú folyamatában megkerülhetetlen lépés volt.
„Jóképű magyar ember”
De mi köze ennek a kétségtelenül fontos, mégis általános érvényű változásnak Terézvároshoz? Leginkább az, hogy a törvény életbelépése napján, 1895. október 1-jén a VI. kerületben, egészen pontosan a Király utca és a Liszt Ferenc tér sarkán köttetett az első polgári frigy. Ehhez persze érdemes tisztázni, hogy itt, a VI. kerületi elöljáróság helyiségeiben működött a II. anyakönyvi kerület, amely alá az V., VI. és VII. kerület tartozott. Ez egészen pontosan az akkori Gyár utca 2. szám alatt volt, amit már nem érdemes a térképen keresni: a Gyár utca egy szakaszából 1907-ben lett Liszt Ferenc tér, de a házszámozás is változott, így lehet, hogy a mai Liszt Ferenc tér 7. alatti klasszicista házban találjuk az egykori anyakönyvi hivatal hűlt helyét.
A vőlegény, Kriszhaber Károly Joakhim gyárigazgató és menyasszonya, Mezei Anna, Mezei Mór országgyűlési képviselő leánya (egyébként Nádas Péter kortárs írónk egyik felmenője) délelőtt 11-kor mondta ki a boldogító igent. „Most végre jön az oldalszobából az anyakönyvvezető. Élénken megéljenzik. Fekete selyem díszmagyarban van, oldalán kard, kezében kalpag, széles nemzetiszínű szalag fut végig a mellén és körülfonódik a derekán. Jóképű magyar ember ez a Mátray József. Beillenék akárhova főszolgabírónak. Lesz is belőle pompás anyakönyvvezető, ha hivatalát egy kicsit megszokja. Ma még nem szégyene neki, hát kimondjuk — meglátszott rajta a lámpaláz — csuda-e, mikor azzal a gondolattal mond ki egy, a nagy nyilvánossághoz talán nem szokott ember minden szót, hogy Clió ott áll a háta mögött és jegyez. Két szék volt a hivatalos diófaasztal előtt: egy az anyakönyvvezetőtől jobbra a vőlegény számára, egy pedig balra a menyasszonynak. A boldog ifjú jegyesek ülve hallgatták végig az anyakönyvvezető mondókáját, amelyből még a megszólítás is elmaradt” – így írta le az eseményeket másnapi számában a Magyar Hírlap.
Jókai különös házassága
A ceremónia valóban egyszerű volt, tíz percig is alig tartott, és amikor a jegyesek kimondták az igent, a megjelentek természetesen éljeneztek, sőt a hatalmas érdeklődő tömeget és az utca forgalmát lovas rendőröknek kellett kordában tartania. Az anyakönyvvezető így szólt hozzájuk: „Figyelmeztetem a házastársakat, hogy a házasságnak előttem történt megkötésével vallásos kötelezettségeiknek még nem tettek eleget.” Ezt egyébként a Dohány utcai zsinagógában még a nap folyamán megtette a pár. De addig még hátravolt az adminisztráció, ami tovább tartott a szertartásnál: fél órába telt, amíg kitöltötték az összes rubrikát az anyakönyvben, és az írnok bizony több hibát is vétett, amit a lap szélén jelezve kellett javítani.
A Gyár utcai házasságkötő még legalább két érdeklődésre számot tartó frigynek adott helyet. Előbb, még szintén 1895 októberében itt kötötték meg az országban az első keresztény-zsidó vegyesházasságot. Valójában ez lett volna az első polgári házasság október elsején, de a felek elsőre nem adták be jól a papírokat. És történt itt egy különös esküvő is: 1899. szeptember 16-án az akkor 74 éves Jókai Mór polgári házasságot kötött a húszéves zsidó színésznővel, Grósz Bellával. Az ünnepelt Jókainak sokan nem bocsátották meg ezt a bolondosnak tartott lépését, többek között nevelt lánya, Jókai Róza sem. Az anyakönyvi hivatal egy évvel később el is költözött a kerületi elöljáróság új épületébe, az Aradi–Csengery-sarokra.
A borítóképen az egykori elöljáróság, illetve az anyakönyvi hivatal épülete, a Liszt Ferenc tér 7. , vagyis az egykori Gyár utca 2. alatt (a kép bal oldalán látható sarokház).
