A gyermekek zsenik - állítja Csukás István. Az ismert meseíró szerint mindenkinek kincsesbánya a gyermekkora, csak nagyon sokan elfelejtik a visszavezető utat. Ahhoz, hogy ez a korszak maradandó élményt nyújtson, és építkezni lehessen rá, nélkülözhetetlen a mesehallgatás. Azok a gyermekek, akiknek a szülei minden nap olvasnak, előnnyel indulnak az iskolában és boldogabb felnőtté válhatnak.
Ma van a magyar kultúra napja, melyet 1989 óta ünneplünk január 22-én annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását.
Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár a csalad.hu-nak adott korábbi interjújában úgy fogalmazott: „sokszor megijedünk, és azt gondoljuk, hogy a fiatalok bezárkóznak a kütyüjeikkel és keveset, kevesen forgatják a könyvek lapjait. Megdöbbenve és nagy örömmel hallom az irodalmár barátaimtól, hogy rengeteg könyv fogy, nagyon sokan olvasnak. Ez jó hír, de nem dőlhetünk hátra” - mondta.
Írók, irodalmárok, művészek, pedagógusok, pszichológusok egybehangzóan állítják: a gyermekek életében a mindennapos meseolvasásnak, mesehallgatásnak kiemelt szerepe van jövőjük szempontjából. Csukás István a Süsü, a sárkány történeteinek, a Pom Pom, a Nagy Ho-ho-ho Horgász meséinek, a Keménykalap és krumpliorr című regény írója szerint „mindenkinek kincsesbánya a gyermekkora, csak nagyon sokan elfelejtik a visszavezető utat.” A konyves.blog.hu-nak adott interjúban úgy fogalmazott: „ez kár, mert ez az ember legboldogabb, legfogékonyabb és legalkotóbb korszaka. Soha nem lesz olyan friss az elménk, mint akkor volt, amikor még végtelen volt a képzeletünk és az agyunk befogadóképessége. Minden gyermek zseni. Elsajátít egy nyelvet, megtanul viselkedni, szocializálódni, és élni a környezetében.”
Ehhez kell a mese. Szinger Veronika egyetemi docens az Anyanyelv-pedagógia című szakfolyóiratban arról értekezett: kultúránkban a gyermek beleszületik az írásos környezetbe, vagyis jóval az iskolába kerülés előtt van némi fogalma a könyvekről, a betűk világáról, az írásbeliség funkciójáról és annak eszközeiről. Az olvasáshoz való viszony nagymértékben függ a környezettől, a szülők írásbeliséggel kapcsolatos attitűdjétől.
Bizonyított tény, hogy nemcsak az iskolás, hanem már az óvodáskorú gyermek írásbeliséggel kapcsolatos tudása, az írásbeliséghez köthető tényleges viselkedése is összefüggést mutat a család szociokulturális helyzetével. Az iskolában előnnyel indulnak azok, akiknek otthon rendszeresen meséltek, akikben pozitív viszony alakult ki a könyvek és az olvasás iránt.
A mese nélkülözhetetlen része életünknek, bűvöletében bontakozik ki a gyermeki lélek, amely aligha alakul ugyanolyanná e csodaország nélkül, mint vele és általa. G. Gődény Andrea és Kolláth Erzsébet olvasóvá neveléssel, irodalom oktatással foglalkozó szakemberek szerint nem mindegy azonban, hogy milyen formában találkozik a gyermek a csodával. Vetített képekben tárul elé; avagy saját, belső készítésű képeket teremt a felnőtt ölébe kucorodó, mesét hallgató kisgyermek. A hallgatott mesének a belső képteremtés inspirálásával komoly szerepe van az olvasóvá válásban, hiszen az irodalomélvezet- és értés alapja a fantázia, a belső képalkotó képesség fejlettsége. Ily módon a felnőtt esztétikai fogékonyságnak, az emberségnek is záloga a gyermekkori mesehallgatás.
A hallgatott mese oldja a szorongást, és nem történhet benne olyan, ami agresszívvá tenné a gyermeket, vagy félelmet keltene benne, mert saját belső képei megóvják mindkettőtől: a belső kép sosem félelmetesebb annál, mint amit készítője elviselhet. Nem teszi az elme félelmetesebbé a „boszit”, mint amit el tud viselni a psziché. A mesét hallgató gyermek, azon túl, hogy gazdagabb személyiséggel és esztétikailag fogékonyabban indul az életben, jóval esélyesebben lép iskolába, hiszen beszédértése, beszédprodukciója sokkal fejlettebb mesét nem hallgató társainál. Könnyedebben felel meg az iskolai kihívásoknak, a beszéd olvasás- és írástanulás sikerességére gyakorolt hatása miatt.
Forrás: csalad.hu
